Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Ingyenes szállitás 19900.- Forint felett
14 napos visszatérítés

Keretbe foglalt szemüveg történelem

Indie EYELAND

Túlzás nélkül állíthatjuk, a szemüveg az egyik legfontosabb ember alkotta tárgy. Gondolj csak bele, mennyi nehézséget okoznának az egyszerű rutinfeladataink, ha homályos látás közepette kellene elvégeznünk azokat… Ebben a bejegyzésünkben a szemüveg életútjának járunk utána. Van mit írni a témában, most megpróbáljuk a legfontosabb momentumokat összegyűjteni. Kezdjünk bele!   

Mi volt a szemüveg előtt?

Nem is gondolnád, hogy a szemüvegek és szemüvegkeretek történelme milyen régre nyúlik vissza. Például mit szólsz ahhoz, hogy Néró császár (37-68) egy, a számára megalkotott zöld színű smaragdból készült lencsét tett szemei elé, miközben “gyönyörködött” a gladiátor játékokban? 

 

A kép forrása

A képen Nero császár és a smaragd látható

 

Vagy ahhoz, hogy a kilencszázas évek végén, ezres évek elején élt arab tudós, csillagász Ibn al-Haitem már elgondolkozott azon, hogy csiszolt lencsével lehetne segíteni a gyengénlátókon? Gondolatait összefoglalta művében az “Optika könyvében”. Az olaszok sem tétlenkedtek. A XIII. században szerzeteseik félgömb alakú  lencsét készítettek hegyikristályból és kvarcból, amelyet olvasókőnek neveztek és egyszerűen az olvasni kívánt szöveg fölé helyezték. 

Murano, ahol a csoda született

 

Még egy kis rövid időre maradjunk Olaszországban, pontosabban Velencétől északra, Muranoban. Murano üvegművesei tökéletesítették a félgömbre csiszolt, olvasást könnyítő technológiát, mivel az ősi “szemüveg” fő alkotójának titkát, a fehér üveg készítését csak Murano cristalleri-jei ismerték. Olyan szigorral őrizték titkukat, hogy még a várost sem hagyhatták el, aki megtette, az életével fizetett érte. Üvegmíveseik addig kísérleteztek, míg végül megalkották a szemüveg már mai szemmel is felismerhető ősét. Nagy gondossággal csiszolt lencséiket nyéllel ellátott, fa keretbe ágyazták. Amely kereteket középen szegeccsel kapcsoltak össze. Így született meg a “szegecsszemüveg”. Használata egyszerű volt, szem elé kellett tartani, hogy megtörténhessen a varázslat. Néhány év elteltével Németországba is eljutott a szemüveg gyártásának tudása.

Formák és anyagok forradalma

Pár gondolat erejéig térjünk vissza a középkori Muranoba! Ahogyan üvegmíveseik egyre nagyobb tapasztalatra tettek szert, egyre többet kísérleteztek formákkal, kialakult a már mai szemnek is ismerősen ható szemüvegszár. Amely elkészítéséhez a XVI. századtól változatosabbnál változatosabb anyagokat használtak fel úgy mint, bőr, szaru, teknőspáncél, bálnaszila, bronz, vas, ezüst. Ezen forma nyomán alakult ki később a “csíptető”, amely a XX. században még fel-feltűnt az emberek arcán. Az ollószemüvegről hallottál már? Ez egy összecsukott ollóra hasonlított, két lencsefoglalattal, szárai “Y” alakú nyélben végződtek. Amelyből kialakult a lorgnette, lorgnon, majd XVIII. Század végén a monocle-lorgnette. 

 

A kép forrása

A képen egy Lorgnette látható

 

Ugye a magyar monokli kifejezés ismerős? Vajon honnan származhat... 

 

Utazzunk tovább, túránk érintőleges állomása Németország, ahová lassan átszivárgott a szemüveggyártáshoz szükséges tudás, amely birtokában a korai szemüveg ipar vezető szerepét töltötte be. Ehhez a gondolatsorhoz később visszatérünk! Németországot Anglia követte a “szemüvegezési” versenyben, majd a XVIII. Századig kellett várnunk Franciaország felzárkózására. Tudtad például, hogy a szemüveg mai kétszárú, fülre tapadó változatát egy francia mesterember, Thomin fejlesztette ki? Ígéret szép szó, betartjuk úgy jó! Szól a mondás, így hát kanyarodjunk vissza a XIX-XX. századi Németországba. 

A kép forrása

A képen Carl Zeiss látható

 

Ekkor hozta létre Karl Zeiss üvegcsiszoló műhelyét Jénában. Valahonnan ismerős lehet ez a Zeiss név…  

Formák a XX. század elejétől napjainkig, amikor a napszemüvegek igazán megkezdték hódító útjukat 

Az 1910-től 1940-ig tartó időszakban a dioptriás és napszemüvegeket formailag szinte lehetetlen volt megkülönböztetni egymástól, többnyire a kerek, ívelt formák és óvatos színek hódítottak.  

 

A kép forrása

A fénykép feltehetően az 1920-as évekből származik


1940 -1970-es évek sem teltek izgalmak nélkül. Edward H. Land feltalálta a Polaroid szűrőt, amelyről már korábban született tartalmunk. A Ray-Ban Aviator modellje pedig elindult világhódító útjára, ezzel párhuzamosan az első macskaszem formájú szemüvegeket is megismerhette a világ. 

 

A kép forrása

A kép az 1950-es évekből származik

 

Közeledünk napjainkhoz! 1970-től 1990-ig tartó időszak kezdetén szinte követelmény volt, hogy minél feltűnőbb színű és formájú szemüvegekben díszelegjenek az emberek. Amelyhez Dolce&Gabbana és Ray-Ban vígan asszisztált. Haladva a 90-es évek felé a formák és színek egyre vadabbá váltak.


A kép forrása

A kép 1989-ből származik

 

1990-es évektől napjainkig. A 90’-es évek… Sóhajtunk nagyokat. Azok a 90’-es évek, amikor a legendák születtek. Ezidőtájt már visszaszorulóban voltak a testes, monstrum szemüvegek, helyükbe a szolid, finomabb vonalvezetésű modellek léptek, egészen a 2000-res évek végéig. 2010-es évek napszemüvegeinél visszatért a szemüveg megalománia.

 

A kép forrása

A kép a 2010 környékén készült

 

Te milyen szemüveget, napszemüveget hordasz? Van több modelled vagy egy All in one, ami mindenre jó? Közellátás, távollátás, napsugarak?  Ha érdekelnek a kompakt fényre sötétedő, multifokális lencsék, amelyek keretéből visszaköszön az egyéniséged, akkor az Indi Eyelandben van a helyed! Nézz be hozzánk, hogy aztán máshogy nézhess a világra!

 

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Ibn al-Heitam (kb. 965-1040) arab tudós és csillagász volt az első, aki azt feltételezte, hogy egy csiszolt lencse segíthet, ha valaki látászavarral küszködik. Azonban csak évekkel később valósították meg a gyakorlatban az ötletét, miszerint egy üveggömb részeit lehet optikai nagyításra használni. Könyvét, az „Optika könyvét” 1240-ben fordították latinra, amit később sokan olvastak nagy érdeklődéssel szerzetesi körökben.

 

A 13. században olasz szerzetesek hegyikristályból és kvarcból félgömbölyű lencsét készítettek, ami a szöveg fölé helyezve felnagyította a betűket! Ez az „olvasókő” igazi áldás volt az idősebb presbiópiás szerzetesek számára, jelentősen javított az életminőségükön. Ebben az időben kezdték el használni a szemüvegre a német Brille szót. A szó alapja a berill, annak a kristálynak a neve, amiből az első lencséket csiszolták.

 

Bár az olvasókövek sokat segítettek a mindennapi életben, nagyon messze voltak még a szemüveg mai formájától. Az ahhoz vezető út a híres muranoi üvegművesek találmányával kezdődött a 13. században. Murano egy kis sziget Velencétől északra, amely sokáig az üveggyártás központjának számított. A mesterek üvegműves tudásukat nem osztották meg kívülállókkal. Az üveg összetétele szigorúan titkos volt, a cristallerik, azaz üvegművesek nem hagyhatták el a szigetet. Volt idő, hogy ezeknek a szabályoknak a megszegéséért halálbüntetés járt. Ebben az időben mindenki Olaszországra figyelt, mivel a látásjavítók elkészítéséhez szükséges fehér üveget csak Muranoban gyártották.

A 13. század végén a cristallerik hatalmas sikert értek el. Két domború lencsét csiszoltak, ezeket egy-egy nyéllel ellátott fa karikába helyezték, majd összekötötték egy szegeccsel. És íme: elkészült az első szemüveg! Meg kell hagyni, ennek a „szegecsszemüvegnek” nem volt olyan része, ami a viselő arcához kapcsolódott volna. Ennek ellenére, ez jelentette a látáskomfort legjavát. Látása javításához a használónak csak a szeme elé kellett tartania a „dupla üveget”. A találmányt a környéken egy épület is megörökítette. 1352-ben Tomaso di Modena a trevisoi San Nicolo domonkos rendi kolostor tanácskozószobájának freskói közé egy olvasószemüveget és dupla szegecsszemüvegeket is festett. Azonban az üvegművesek minden próbálkozásuk ellenére sem tudták titokban tartani az üveggyártás rejtelmeit. Viszont annak érdekében, hogy Velence megőrizhesse vezető szerepét, 1300 után csak azok gyárthattak „szemüveglencsét”, akik minden tekintetben követték a cristallerik előírásait. A szegecsszemüveg idővel eljutott Németországba is. A legrégebbi darabra az ország északi részében lévő Wienhausen apátságban leltek.


Tudta, hogy 1784-ben Benjamin Franklin bifokális lencsét készített, ami a mai progresszív lencsék elődjének számít? Ezért hívják a bifokális lencséket „Franklin szemüvegnek” is.

 

 

Ahogy teltek az évek, az üvegművesek a szegecsszemüveg nyelét íveltre cserélték, a fa keretet pedig ólomra. Ebből adódott a szemüveg fejlődésének egy másik fontos lépése: kialakult a maira erősen hasonlító szemüvegszár. Egyre változatosabb anyagokat használtak, a 16. századtól kezdődően bőrt, teknősbékapáncélt, szarut, bálnaszilát, vasat, ezüstöt és bronzot is megmunkáltak. Ezek természetesen olyan anyagok voltak, amit csak a tehetősebbek engedhettek meg maguknak. 

 

Ami divatcikk is volt, anyaga: szaru, ezüst, aranyozott fém, arany teknőcpáncél is lehetett. Az úgynevezett ollószemüveg összecsukott ollóra hasonlított, 2 lencsefoglalattal ezek szárai Y alakú nyélben egyesültek. Ennek tovább fejlesztett változata lett a lorgnette, lorgnon, amit állítólag 1780-ban egy Georg Adam nevű londoni optikus készített. Majd a XVIII. sz. végén a monocle-lorgnette, amit a szemgödörbe kellett illeszteni halántékszemüveg és a homlokpántszemüveg.  



 

 A csuklós szemüvegeket csuklópánt (“zsanér”) fogta össze, így összehajthatóvá vált. Az “alkotások” közül sokáig népszerű volt a XX. században is a “csíptető”. 

 

A német optikai ipar a szemüveg megjelenésének kezdeti szakaszában gyorsan fejlődött, sokáig vezető szerepet játszott Európában. Ezt a pozíciót vette át tőle az angol optikai ipar, majd a XVIII. században már a francia áruk minősége is felülmúlta a németét. A szemüveg mai kétszárú , fülre tapadó változatát is egy francia mester Thomin alakította ki a század közepén.

 

A német optikai ipar a XIX.-XX. század fordulóján újraéledt. Fellegvára Jena lett, mert az itteni egyetemen műszerészként dolgozó Karl Zeiss, üvegcsiszoló műhelyt kívánt nyitni Weimarban, de erre szakmai féltékenység miatt nem kerülhetett sor. Zeiss-féle műhelyét Jénában nyitotta meg, az fejlődött aztán a mai világcéggé.

 

Ezen évek során a napszemüvegek és dioptriás szemüvegek gyakorlatilag megegyeztek egymással, főleg a kerek keret és az óvatos színek tekintetében. A szemüvegek lassan és feltűnésmentesen váltak a rohamosan növekvő divatvilág részévé. 1929-ben Sam Foster elkezdte árulni a szem védelmére kifejlesztett napszemüvegeit New Jersey-ben. Foster Grants nevű modellje lett az első sorozatgyártott napszemüveg, és a divat gyorsan magáévá tette azt.  Nem sokkal ezután az emberek kalandvágyóbbakká váltak, főleg kedvenc napszemüvegükkel kapcsolatban. Továbbra is fennáll, hogy egy kis színnel minden kicsit szebbnek tűnik, nemde?


A szemüveg a kései ’30-as és korai ’40-es években bámulatos utat járt be. Elmondható, hogy ezek voltak azok az évek, amikor a napszemüveg elkezdett a „lazaság” szinonímájává válni. A filmsztárok tudatosan elkezdtek napszemüveget viselni elrejtőzés végett, ezen Kerbholzmodellekhez nagyon hasonlókat; Edward H. Land feltalálta a Polaroid szűrőt; a Ray-Ban Aviator napszemüveg bámulatosan népszerű lett, és az első macskaszem alakú keretet is bevezették – ami nagyban hasonlított az önnek szánt Prada kereteinkez. És ezek voltak azon évek, ahol szinte minden sarkon lehetett találni egy dioptriás szemüveget viselő vonzó férfit, akinek szemüvege a Ray-Ban Clubmaster modelleket „idézte”. Milyen jó kis idők voltak ezek!

 

1970-re a divattervezők és celebritások hatalmas benyomást tettek a szemüvegek piacára! Mindenki olyan szemüvegre vágyott, amelyek elég nagyon voltak a feltűnéskeltéshez, mint például ez a Dolce & Gabbana modell. Vagy őrült színekkel és kerek kerettel, mint ez a Ray-Ban – a hippikorszak szülöttei szinte megvesztek érte! A ’70-es években főleg a színek diktálták az iramot, és ez a dioptriás szemüvegekre is ugyanúgy vonatkozott. Ha ön is így van ezzel, ez a modell lehet a tökéletes választás! Azt hiszi, hogy a ’70-es évek korszaka eléggé vad volt? Dehogyis! A ’80-as évek stílusára ez hatványozottan volt jellemző. Minden még egy fokkal őrültebbé vált, és a dolgok teljesen bevadultak! Fogadjunk, hogy valamely rokona is viselt ilyen Ray-Ban modellt képregényolvasás közben! Vagy arcukat ezen Carrera típussal fedték el 1985 nyarán. Utazzon vissza az időben, és szerezze be kedvenc modelljét!

 

A 1990-as évek legendás évtized volt, amint annak szemüvegei is. A nagy és túlméretes szemüvegek még mindig divatosak voltak, de lassan elkezdték őket kiszorítani a kisebb és finomabb kialakítású darabok, amíg egészen a 2000-es évek legvégéig uralták a terepet. Nem tudjuk, hogy ön is észrevette-e, de ez a divat egyértelműen visszatért idén, így elhiszi vagy sem, ilyen és ilyen Ray-Ban modellek alteregóit láthatja az év során mindenhol! Kinek mond valamit Clark Kent, azaz Superman neve? Nos, nekünk nagyon is. Bár Clark szuperhős volt, civilben nem rendelkezett a legjobb látással, így romantikus, négyszögletes dioptriás szemüveget viselt.  De akkoriban nem csak Clark Kent kitalált alakja hordott ilyet! A ’90-es években mindenki szuperhős akart lenni, és szerintünk ez 2018-ra sem változott sokat. Ha az ön emberi formája szintén nem a legjobb látással bír, szerezzen be egy stílusos szemüveget, mint például ezt a Ray-Ban-t vagy Persol-t! A 2010-es évek híres „minél nagyobb, annál jobb” mondása is visszaköszönt a túlméretes napszemüvegekben. Ha viszont még mindig szeretné elrejteni arcát a világ elöl, mindenképpen tekintse meg ezt a Giorgio Armani napszemüveget, vagy ezt a Jimmy Choo modellt! Nyolc évvel ezelőtt ritka népszerűek voltak, és még mindig sikkesek. Kifejezetten szeretni fogja ezt a nagyon jól ismert Ray-Ban Justin típust, vagy ezt a Ray-Ban dioptriás szemüveget, ha olyan klasszikus típusokat keres, amelyek közel egy évtizede világhírűek voltak, de még egy jó darabig biztosan nem mennek ki a divatból!